A rezidencia

A rezidencia Mbarara város agglomerációjában (értsd egy miniváros melletti minifalu) található. Eljutni ide borzalmasnál is borzalmasabb meredek földúton (a vörös porút talán találóbb) lehet. De tényleg, még a biciklimmel is sajnálnék végig menni rajta. Mellettünk közvetlenül egy kis esőerdő van hatalmas fákkal, körülöttünk pedig mindenféle ház: van nagy ház, mint a mienk meg kis pici lapostetejű garázsházak. A hely tényleg felülmúlt minden várakozást, hatalmas nappali, fénylő kőpadló, angol WC, étkezőasztal, fotelek, kanapék és négy hálószoba. Veranda és kert sufnival. A sufniban pedig pottyantós WC vészhelyzetre. A kertben néha ideténfergő csirke, gyíkok, szöcskék és még biztos sok más is, akikkel a találkozást csak ideig óráig halasztgathatom.  Van nappali őrünk meg éjjeli őrünk is a biztonság kedvéért, bár nincs puskájuk mint minden más biztonsági őrnek és rendőrnek az országban. Azért kedvesen nyitogatják nekünk a kaput, meg remélhetőleg nem nagyon engednek be tolvajokat. 

A rezidenciában eleinte 17-en laktunk, ami azért sok, főleg az ilyen introvertált egyedeknek mint én. Pláne ha mindenki hiperszociálisan sivitozik. Szerencsére ez péntektől megváltozott, ugyanis a project workerek elmentek az iskoláikba, és egy teljes szoba ura maradtam. Azért a nagy együttlakásban sikerült a víznélküliség egzotikusságát megtapasztalni, ugyanis másfél napig nem volt csapvíz a kerületünkben.  Szerencsére ott volt a már emlegetett pottyantós a falait ellepő legyek zsongásával. Az elmúlt pár nap ilyen apróságokon kívül tréningről szólt legfőképpen, lehetőségünk valami kis kulturális behatásra az étkezésre korlátozódott, bár többen ezt is kikerülték inkább és a hamburgert választották.