Arról talán érdemes egy szót ejteni, hogy mit is keresek itt Ugandában. Önkéntes programon veszek részt az Education Partnerships Africa NGO szervezésében (www.epafrica.org). Ez egy angliai alapítvány, amely kenyai iskolák fejlesztésével foglalkozik már 20 éve és tavaly kezdtek el Ugandában is működni. A modell arra épül, hogy olyan kis összegű fejlesztéseket vigyenek véghez, amik fenntarthatóak. Ehhez minden évben project workereket toboroznak Cambridge-Oxford-London egyetemeiről, akiknek 2300 font támogatást kell szerezniük. Ebből fedezik a repjegy, vízum, szállás, utazások, oltások költségeit. Ebből a repjegy kerül sokba, az összes többi kevésbe. A fennmaradó összeget, ami kb 100 font körül lehet, szabadon (majdnem, azért természetesen van egy kb 800 oldalas dokumentum vonatkozó szabályokkal) fektethetik be abba az iskolába, ahol két hónapot töltenek. Nagyon jó dolgokat szoktak kitalálni a szokásos tankönyv-fénymásoló vásárlás mellett. Könyvtári katalógus készítése, sportlehetőségek fejlesztése, egészség napok, továbbtanulási és munkalehetőségeket összefoglaló füzet készítése, hogy csak egy párat említsek. Egyébként a tankönyvvásárláshoz érdemes megjegyezni, hogy el lehet ezt is baltázni rendesen. Például egy nagyobb alapítvány vett az egyik iskolának egy csomó tankönyvet, juhú. Ezek a tankönyvek A-levelre felkészítő könyvek voltak. De hogy hogy nem az iskolában nem is voltak A-levelre felkészülő diákok. Ez egyben illusztrálja is, hogy mit jelent a Partnerships az NGO nevében. Párbeszédet és együtt működést próbálnak kialakítani az iskolákkal a project workereken keresztül, hogy tényleg olyan dolgokba fektessenek, ami hasznos az iskoláknak és lehetőleg fenntartható. Hiszen az okos fehér ember jön és elmegy.
Ezt jó hogy mind leírtam, ugyanis én nem project worker vagyok, hanem project researcher. A kutatók feladata felmérni, hogy bizonyos projektek mennyire voltak sikeresek (mégiscsak jobb ezt valami objektív eszközzel felmérni, nem de?) illetve új területeket találni, amiket esetleg érdemes megcélozni jövőbeni befektetéseknek. Az én kutatásom mily meglepő alvás közeli. Három nagyobb része van, az egyik feltérképezni az itteni alvás viszonyokat (mert ugye az alvás milyen fontos az egészséges testi-lelki működés szempontjából), megvizsgálni, hogy miért-miért nem használnak a diákok szúnyoghálót (olcsó és nagyon hatásos módja a malária megelőzésének) és feltérképezni, hogy hogyan tanulnak délután a diákok, adottak-e a megfelelő körülmények ehhez.
Én mint kutató vagyok a magányos farkas, egyedül dolgozom, viszont nem szólnak bele, hogy mit csinálok. Legalább is itt, ugyanis a kérdőívemet az angliai menedzsment hozzá nem értő társasága jó párszor visszadobta nem tetszését etikai aggályoknak álcázva. A félreértést vagy inkább a meg nem értésem az okozta, hogy a hatalmas bürokráciájukban és a hierarchikus kommunikációban elég nehézkesen tudtam elmagyarázni, hogy a kutatási tervem miért releváns az alapítvány célkitűzése szempontjából. Kiutazásom előtt három nappal kaptam meg a zöld lámpát és sajnos tudományosság szempontjából megkérdőjelezhető kompromisszumokat kellett hoznom.
Ezt jó hogy mind leírtam, ugyanis én nem project worker vagyok, hanem project researcher. A kutatók feladata felmérni, hogy bizonyos projektek mennyire voltak sikeresek (mégiscsak jobb ezt valami objektív eszközzel felmérni, nem de?) illetve új területeket találni, amiket esetleg érdemes megcélozni jövőbeni befektetéseknek. Az én kutatásom mily meglepő alvás közeli. Három nagyobb része van, az egyik feltérképezni az itteni alvás viszonyokat (mert ugye az alvás milyen fontos az egészséges testi-lelki működés szempontjából), megvizsgálni, hogy miért-miért nem használnak a diákok szúnyoghálót (olcsó és nagyon hatásos módja a malária megelőzésének) és feltérképezni, hogy hogyan tanulnak délután a diákok, adottak-e a megfelelő körülmények ehhez.
Én mint kutató vagyok a magányos farkas, egyedül dolgozom, viszont nem szólnak bele, hogy mit csinálok. Legalább is itt, ugyanis a kérdőívemet az angliai menedzsment hozzá nem értő társasága jó párszor visszadobta nem tetszését etikai aggályoknak álcázva. A félreértést vagy inkább a meg nem értésem az okozta, hogy a hatalmas bürokráciájukban és a hierarchikus kommunikációban elég nehézkesen tudtam elmagyarázni, hogy a kutatási tervem miért releváns az alapítvány célkitűzése szempontjából. Kiutazásom előtt három nappal kaptam meg a zöld lámpát és sajnos tudományosság szempontjából megkérdőjelezhető kompromisszumokat kellett hoznom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése